Az abortuszellenes aktivizmus és törvényhozás azt a logikát követi, hogy ha a törvények nem teszik lehetővé az abortuszt, akkor többé nem is történik abortusz. Ez a tévhit annak a rengeteg nőnek a tragédiája fölött is átsiklik, akik azért haltak meg, mert csak illegális, nem biztonságos abortuszhoz tudtak hozzáférni. Ez a könnyen megelőzhető halálforma még manapság is sok fejlődő országban jelen van.

Az abortusz eleve azért vált legálissá, hogy a nők egészségét óvja. Számtalan nő szenved súlyos sérüléseket vagy veszti életét azért, mert függetlenül a törvényi helyzettől, nemkívánt terhességének abortusszal akar véget vetni. Nagy-Britanniában a 18-19. században az anyai halálozás mögött leggyakrabban gyermekágyi láz, vérzés, görcsroham, illetve illegális abortusz állt. Az Egyesült Államokban az 1950-es, 1960-as években az illegális abortuszok számát évi 200.000 és 1,2 millió közöttire becsülik, míg a nem biztonságos abortusz következtében meghalt nők száma akár az évi ötezret is elérhette. Romániában 1965 és 1989 között teljes tiltás alatt állt az abortusz, hogy ezáltal növeljék a születésszámot. Míg a születési ráta csak elenyésző arányban növekedett, addig kilencezernél is több nő vesztette életét illegális abortusz következtében.

Az abortuszt korlátozó törvények nem tudják hatékonyan csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Épp ellenkezőleg: nemzetközi kutatások összefüggést találtak a szigorú abortuszszabályozások, valamint magasabb abortuszszámok között. Egy abortuszrátát vizsgáló felmérés szerint a fejlett országokban átlagosan 27 abortusz jut 1.000 szülőképes korú nőre, míg a fejlődő országokban 37. Afrikában, valamint Dél-Amerikában (beleértve a Karib-térséget is), ahol az országok többsége az esetek nagy részében teljesen tiltja az abortuszt, az ezer szülőképes nőre jutó abortuszok száma 34, valamint 44. A világon a legalacsonyabb  abortuszráta az észak-amerikai kontinensen (17/1.000), Nyugat-Európában (18/1.000), valamint Óceániában (19/1.000) található, ahol az abortusz könnyebben hozzáférhető.

Amikor az abortusz tiltva van, veszélyessé válik

Az egyedüli, amire az abortusz kriminalizálása valóban hatással van, az a beavatkozások biztonságossága. Újabb kutatások becslése szerint világszerte az anyai halálozás 8-18%-a a nem biztonságos abortuszok miatt történik. 2014-ben az abortuszhoz köthető halálesetek számát 22.500 és 44.000 közöttire becsülik, és ezek szinte mindegyike olyan országban történik, ahol illegális az abortusz. További 6,9 millió nőt kezeltek illegális abortusz következtében kialakult szövődmények miatt, miközben a szövődményektől szenvedő nők 40%-a nem jut kezeléshez. Amikor az abortusz illegális vagy nem hozzáférhető, az nem biztonságos beavatkozásokhoz és megnövekedett halálozási rátához vezet. Illegális abortuszt gyakran végeznek a terhesség későbbi szakaszaiban (átlagosan a 15. hét körül). Az ilyen beavatkozást rendszerint képzetlen személy végzi (gyakran az érintett nő maga) nem megfelelő higiéniai körülmények között, nem biztonságos eszközökkel. Míg egyes orvosok akkor is biztosítanak biztonságos abortuszlehetőséget, amikor az adott ország tiltja azt (például Lengyelországban és sok más helyen), ezek a szolgáltatások rendkívül költségesek, és csak a jó anyagi körülmények között élő nők számára elérhetőek.

A www.abortionfilms.org weboldal abortusszal kapcsolatos filmeket és videókat gyűjt össze a múltból és a jelenből. Számos film olyan országból származik, ahol az abortusz illegális.

Az abortusz legfőbb oka a nemkívánt terhesség. A nemkívánt terhességek számát a leghatékonyabban szexuális neveléssel, valamint a fogamzásgátló eszközök elérhetőbbé tételével lehet csökkenteni. A kedvezőbb anyagi helyzet, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint a nők emberi jogainak maximális tiszteletben tartása szintén hozzájárul ahhoz, hogy a nők akkor vállaljanak gyereket, amikor szeretnének. De a nőknek mindig is szükségük lesz biztonságos abortusz-ellátásra, mivel egyetlen fogamzásgátló módszer sem 100%-ig megbízható, raadásul az emberek is hibáznak a védekezés során.

Ábra 1: Az abortusz legalizálásának éve különböző országokban

Ábra 2: Abortusztilalom Romániában

Ábra 3: Abortusztilalom az Egyesült Államokban

 

Ábra 4: Abortusztilalom Angliában és Wales-ben

---

Források:

Guttmacher Institute,  Induced Abortion Worldwide (2016)

World Health Organization, Abortion rates drop in more developed regions but fail to improve in developing regions (2016)

Abortion Rights Campaign (Ireland), Myth #3: Criminalising abortion ensures a low abortion rate

Journal of the Royal Society of Medicine, British Maternal Mortality in the early 18th and 19th centuries, by Geoffrey Chamberlain (2006)

Journal of Family Planning & Reproductive Healthcare, The remarkable story of Romanian women’s struggle to manage their fertility (2013)

Our Bodies, Ourselves, The Impact of Illegal Abortion (2014)

Everyday Feminism, 6 Abortion Myths Debunked, by Erin McKelle (2004)

A nyugati országokban főként a római katolikus egyház, valamint a különféle fundamentalista vallási közösségek (leginkább az evangelikalizmus) képviselnek abortuszellenes álláspontot. Ennek ellenére – főként Nyugaton – a katolikus emberek nagy része döntéspárti. Egy egyesült államokbeli felmérés szerint a katolikus válaszadók csupán 14%-a értett egyet Vatikán abortuszt tiltó álláspontjával, míg 85%-uk úgy vélekedett, hogy a nőknek minden esetben, vagy legalább bizonyos esetekben hozzá kellene férniük az abortuszhoz.

Az összes világvallás engedélyezi az abortuszt bizonyos körülmények között. A legtöbb vallásnak van olyan liberálisabb irányzata, amely támogatja a reproduktív döntést, illetve számos olyan követője, aki döntéspárti. Például a Catholics for Choice (Katolikusok a döntésért) nevű csoport az egyéni lelkiismeret elsőbbségére hívja fel a figyelmet a pápai diktátumokkal szemben. A zsidók többnyire döntéspártiak, és számos muszlim vallású is az. A kereszténység igen sokszínű, amiből kifolyólag számos irányzata döntéspárti. Ezek közé tartozik a Kanadai Egyesült Egyház, az egyesült államok-beli Episzkopális Egyház, valamint a Presbiteriánus Egyház. Bizonyos értelmezésben a Bibliát is tekinthetjük döntéspártinak.

Mielőtt az abortusz legálissá vált volna az Egyesült Államokban, számos vallási vezető szólalt fel a legalizálása mellett. 1967 és 1973 között egy Clergy Consultation Service on Abortion (Egyházi konzultációs szolgálat az abortuszról) nevű, 1400 papot és rabbit magába foglaló csoport sok ezer nőnek segített illegális, de biztonságos abortuszhoz jutni.

Napjainkban is számos vallási szervezet tanítja, hogy a nőknek joguk van az abortuszhoz, és hogy ez lehet egy vallási szempontból is felelős döntés:

 

• Catholics for Choice (Katolikusok a döntésért) (nemzetközi) – Azoknak a katolikus híveknek a csoportja, akik hisznek benne, hogy a nőknek morális és jogi értelemben is joguk van saját lelkiismeretét követve dönteni saját szexuális és reproduktív egészségükről.
• The Religious Consultation on Population, Reproductive Health & Ethics (Vallási tanács a népesedésről, a reproduktív egészségről és etikáról) (nemzetközi) – Progresszív feminista teológusokból és vallási vezetőkből álló, több vallást tömörítő hálózat, amely a vallások pozitív, erkölcsi megújulásra nyitott oldala felől vizsgál olyan kérdéseket, mint a népesség, a fogyasztás, a környezet, a reproduktív egészség, vagy a nők felszabadítása.
• Religious Coalition for Reproductive Choice (Vallási koalíció a reproduktív döntésért) (Egyesült Államok) – Vallási szervezetek és hívők közössége, akik elkötelezettek a reproduktív igazságosság elérése mellett az oktatás, mozgalomszervezés és érdekérvényesítés révén.

---

Források:

Catholics for Choice, The Facts Tell the Story: Catholics and Choice (2015)

Pew Research Center, Religious Groups’ Official Positions on Abortion (2013)

Think Progress (Tara Culp-Ressler): „God Loves Women Who Have Abortions”: The Religious Abortion Advocates that History Forgot (2014)

Sacred Choices: The Right to Contraception and Abortion in Ten World Religions (book), by Daniel Maguire (Fortress Press, 2001)

Belief.net: The Biblical Basis for Being Pro-choice (2003)

Feminista és liberális gondolkodásúak számára azt jelenti döntéspártinak lenni, hogy hisznek abban, hogy a nőknek joguk van eldönteni, hogy szeretnének-e gyereket vagy sem, és hogy ez a döntés csakis az ő kezükben van. A döntéspárti emberek egyaránt etikátlannak tartják, ha egy terhes nőt arra próbál rávenni bárki, hogy abortusza legyen, vagy hogy megtartsa a terhességet. A döntéspártiaknak sokszor megerősödik az ebbéli meggyőződésük, amikor saját gyerekük lesz, hiszen testközelből láthatják, mennyire helytelen lenne valakit akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy kihordjon egy nemkívánt terhességet.

Az abortuszklinikák tanácsadást is nyújtanak, ahol tájékoztatják a nőket az abortusz alternatíváiról. Ha egy nő bizonytalan, vagy úgy tűnik, külső nyomásra választaná az abortuszt, a tanácsadó azt javasolja neki, gondolkodjon még egy kicsit, mielőtt meghozza a döntését. Sok bizonytalan páciens végül a terhesség kihordása mellett dönt. Amikor ez történik, a választáspártiak ugyanúgy támogatják a döntést. Amikor viszont egy nő úgy dönt, hogy nem vállalja a terhességet, a döntését tiszteletben kell tartani, a nőt pedig tisztelettel és együttérzéssel kezelni.

A döntéspárti emberek rendszerint annak is szószólói, hogy a fiatalok megfelelő szexuális nevelést kapjanak, valamint hozzáférést a fogamzásgátló eszközökhöz. Ezek által lehet lecsökkenteni a nemkívánt terhességeket, amelyek az abortuszok legfőbb okozói. De abortuszra számtalan nőnek szüksége és igénye lesz, ezért nagyon fontos, hogy a lehető legjobb orvosi színvonalon hozzá lehessen férni az abortuszhoz.

---

Források:

sisterresist, Mythos Abtreibung – Ammenmärchen zum Schwangerschaftsabbruch

Pro-Choice Action Network, Misconceptions About Abortion

xojane, My Planned Pregnancy Made me More Pro-choice

Sok nő azért dönt az abortusz mellett, mert nem akar terhes lenni, szülni, vagy lemondani egy gyerekről. Egy “We Women Decide” (Mi, nők, döntünk) címen publikált ausztráliai kutatás szerint a gyermekeiket örökbeadó nők hosszan tartó fájdalomról és érzelmi nehézségekről számoltak be, míg az abortuszt választó nők többsége nem bánta meg a választását.

Mivel az örökbeadás egy sok nehézséget magába rejtő út, a terhes nőknek csak nagyon kis százaléka választja (Észak-Amerikában 2% körül). A legtöbb nő vagy az abortusz mellett dönt, vagy egyedülálló szülővé válik, és ebben nem várhatunk a közeljövőben változást. Nem lenne helyes arra kényszeríteni a nőket, hogy szüljenek, majd adják örökbe a babát. A nők szerepe nem az, hogy terméketlen párok számára kisbabákat szüljenek. Az újszülöttek, és főként a fehér, egészséges újszülöttek “piaca” árucikké alacsonyítja a kisbabákat, és erősíti az örökbefogadásra váró idősebb gyerekek által átélt egyenlőtlenséget és szegénységet, akiket senki sem akar.
Minden megszülető gyerek egy kívánt gyerek kellene legyen. Az Egyesült Államokban több mint 400 ezer kiskorú van állami ellátásban amiatt, hogy korábban bántalmazó vagy elhanyagoló környezetben élt. Míg ezeknek a gyerekeknek a fele visszatér az eredeti családjához, a másik fele várhatóan végleg a rendszerben marad. Évente több mint 20.000 fiatal kerül ki az ellátórendszerből úgy, hogy senki nem fogadta őt örökbe. Jelenleg több mint 100 ezer gyerek vár örökbefogadásra. Miközben a döntésellenes mozgalom azt állítja, hogy az abortusz helyett az örökbefogadás a válasz, a valóság az, hogy rengeteg gyerek él át elhagyást, elhanyagolást és bántalmazást, mert nincs, aki gondoskodjon róluk. A Romániában 1966 és 1989 között végrehajtott “társadalmi kísérlet”, amely szigorúan tiltotta az abortuszt, azt eredményezte, hogy több tízezer gyerek került árvaházakba, ahol szörnyű körülmények között éltek, és rengetegen közülük az utcára kerültek. Egy teljes generációt traumatizált ez a szörnyű intézkedés, amelynek hatásai még ma is érezhetőek.

Nem kívánt gyerekek

Jelentős mennyiségű tudományos kutatás támasztja alá, hogy a nem kívánt gyerekeknek rosszabbak az életkilátásaik, mint a kívánt gyerekeknek. Például Henry P. David pszichológus jelentős kutatást végzett a témában:

David H. P. et al. “Born unwanted. Developmental effects of denied abortion“, Springer, 1988 (Nem kívántan megszületni. A megtagadott abortuszokat követő fejlődésbeli hatások)

David, H. P., Dytrych, Z., & Matejcek, Z. “Born unwanted: Observations from the Prague Study“. American Psychologist, 58: 224-229, 2003 (Nem kívántan megszületni: megfigyelések a prágai tanulmányokból)

A frissebb Turnaway kutatás, amely a nemkívánt terhességek hosszútávú hatásait vizsgálta az Egyesült Államokban, kimutatta, hogy számos olyan nő, akitől megtagadták az abortuszt, aggódott a megszületett gyerekei jóléte miatt. Ezzel a mutatóval összhangban azt is kumutatta a kutatás, hogy azoknak a nőknek a gyerekei, akiktől megtagadták az abortuszt, rosszabb fejlődési mutatókat produkáltak, mint azon nők gyerekei, akik hozzáfértek abortuszhoz. (A kutatás a nemkívánt gyermekvállalás nőkre gyakorolt hatásait vizsgálta, nem pedig a nemkívánt gyerekeket.)

---

Források:

South Australia Health, Myths and Facts About Abortion

Abortion Rights Coalition of Canada, Why Few Women Choose Adoption (2017)

PBS fact sheet on adoption: „Off and Running”

LA Times, Cory L. Richards, The Adoption vs. Abortion Myth

Adopt U.S. Kids – Meet the Children

National Public Radio, For Romania’s Orphans, Adoption Is Still A Rarity (2012)

Children of the Decree, documentary film on Romain’s orphans (2005)

A döntésellenes tévhit, miszerint az abortuszt a szülés előttig igénybe szokták venni, főként Kanadában elterjedt, ahol az abortuszra nem vonatkoznak jogi korlátozások, beleértve a terhesség előrehaladtára vonatkozó előírásokat. Ám a kérésre történő abortusz támogatóinak az a célja, hogy a nők a lehető legkorábban abortuszhoz jussanak, és a nők, akik abortuszt szeretnének, ugyancsak arra törekszenek, hogy azt minél előbb elvégeztessék. A terhesség későbbi szakaszában végrehajtott abortuszok rendszerint különleges körülmények miatt történnek. Ilyen az, amikor a nőnek időbe telik az eljáráshoz szükséges anyagiak előteremtése, későn tudja meg, hogy terhes, vagy valami komoly, váratlan egészségügyi indok miatt lehetetlenné válik a terhesség kihordása. A nőkre és az orvosokra nézve is sértő az a feltételezés, hogy a harmadik trimeszteres abortuszok gyakoriak vagy “hétköznapiak” volnának – nincs arra szükség, hogy ezt törvény szabályozza, mert az orvosok szakmaian járnak el, a nők pedig felelősen döntenek.

A nyugati országokban a terhesség harmadik trimeszterében csak nagyon ritka, kivételes esetekben végeznek abortuszt, olyankor, amikor a nő valamilyen komoly betegségtől szenved, vagy amikor a magzat olyan komoly károsodással születne, hogy kevés esélye lenne a túlélésre. Egy példa erre az anenkefália, egy súlyos rendellenesség, amely során az újszülött az agy részleges vagy teljes hiányával fejlődik. Ilyen esetekben az abortuszt a terhesség késői szakaszában is lehetővé kell tenni. Más súlyos születési rendellenesség a nyitott gerinc, a szívfejlődési rendellenességek, a kromoszóma rendellenességek, vagy a hiányzó szervek és végtagok.

Átfogó magzati szűrővizsgálatokat rendszerint közvetlenül a terhesség 20. hete előtt szoktak végezni, így a legtöbb nő számára nem lehetséges a korai abortusz, ha a magzata rendellenesen fejlődik. A biztonságos és legális abortusz támogatói azt az alapelvet vallják, hogy “amilyen korán csak lehet, de amilyen későn csak szükséges”, mivel tisztában vannak a harmadik trimeszteres abortuszok szükségessége mögött húzódó tragédiákkal.

---

Források:

Abortion Rights Coalition of Canada, Late Term Abortions (after 20 weeks)

Centers for Disease Control and Prevention (CDC), Facts About Anencephaly (2015)

Orlando Women’s Center, Late Abortion Due to Fetal Anomaly

The Royal Australian and New Zealand College of Radiologists, 18-20 Week Screening Pregnancy Ultrasound

Az abortusz és a halálbüntetés teljesen különböző társadalmi és morális kérdéseket vet föl.
Az abortuszhoz való hozzáférés kérdése azon az elven alapszik, hogy minden nőnek joga kell legyen eldönteni, hogy szeretne-e (vagy képes-e) kihordani egy terhességet, és hajlandó-e vállalni a felelősséget egy gyermek felneveléséért. Az abortuszhoz való jog képviselői tudják, hogy a biztonságos és legális abortusz nők életét mentheti meg. Ha ez nem elérhető, számtalan nő folyamodik nem biztonságos abortuszhoz, ezzel komoly sérülést, vagy akár a halált kockáztatva. Emellett a nők nem urai saját életüknek, ha a terveik és álmaik azon egy véletlen teherbeesésen elbukhatnak.

A magzat a törvény szemében még nem személy és nem egy érző egyén, aki része a társadalomnak. Egy nem kívánt magzat olyan értelemben nem is “ártalmatlan”, hogy létezéséhez egy nő testét veszi igénybe annak akarata ellenére, ezzel fizikai és mentális kockázatot róva rá.

Ezzel szemben azok, akiket halálra ítélnek, felnőtt, tudatos személyek, akiket valamilyen súlyos bűncselekmény, általában gyilkosság miatt büntetnek. A liberális gondolkodásúak többsége ellenzi a halálbüntetést, mivel szerintük nem emberhez méltó büntetés, diszkriminál a kisebbségekkel szemben, nem csökkenti érdemben az erőszakos bűncselekményeket, és túl nagy a kockázat arra, hogy ártatlanul végezzenek ki tévesen elítélt embereket.
Az abortuszhoz való jog támogatása és a halálbüntetés eltörlése egyaránt az igazságosság, az emberi méltóság és az élet tiszteletén alapszik. Az összes fejlett ország, és számos fejlődő ország betiltotta a halálbüntetést. Ugyanakkor azok az Egyesült Államok-beli államok, amelyek a leginkább ellenzik az abortuszt, jellemzően a halálbüntetést is támogatják. A valóságban ők kevésbé “életvédők”, inkább a “bűnt” ellenzik, és a büntetést támogatják.

---

Források:

American Civil Liberties Union, The Case Against the Death Penalty (2012)

Anne Nicol Gaylor, Women’s Medical Fund, „Abortion Is a Blessing” (1975)

Joyce Arthur, Pro-Choice Action Network, „The Fetus Focus Fallacy” (2005)

Will Saletan, Slate: Why Pro-Lifers Kill

A biztonságos abortusz részét képezi a nők reproduktív egészségügyi ellátásának. Ha nincs államilag támogatott abortusz, az veszélyezteti a nők egészségét és életét, különösen a szegénységben élő nőkét. Emellett sérti a nők önrendelkezéshez, szabadsághoz, lelkiismereti szabadsághoz, magánélethez és egyenlőséghez való alkotmányos jogát – már ahol az alkotmány garantálja a nőknek ezeket a jogokat. Sok ország az állami egészségügyi ellátás keretében biztosítja az abortuszhoz való hozzáférést (ilyen Kanada vagy az Egyesült Királyság). Ilyen módon az egészségügyi rendszer teljeskörű reproduktív ellátást tud biztosítani, amelynek az abortusz is részét képezi.

Számos országban viszont (például az Egyesült Államokban vagy Ausztriában) az abortusz más kategóriába sorolódik, mint az egyéb egészségügyi ellátások, és nincs rá állami fedezet. Ez arra kényszeríti a nőket, hogy saját maguk fizessenek az abortuszért, vagy magánbiztosítókhoz forduljanak. Az abortusz állami támogatottsága tehát kulcsfontosságú az igazságosság és egyenlőség szempontjából, annak érdekében, hogy ne történjen diszkrimináció nem és jövedelem alapján. Az Egyesült Államokban a szegényebb nők gyakran kényszerülnek arra, hogy addig halogassák az abortuszukat, amíg össze nem tudják gyűjteni rá a pénzt, ám ezzel megnövekedett egészségügyi kockázatoknak teszik ki magukat. Azoknak a hátrányos helyzetű amerikai nőknek, akik nem tudnak elegendő forrást szerezni egy abortuszra, 18-35%-a arra kényszerül, hogy kihordja a terhességet. Az abortusz állami támogatásának hiánya szegregálja az abortuszellátást; elválasztja egymástól a nőket, akiknek szükségük van rá, és a szakembereket, akik abortuszt végeznek. Ennek hatására növekedhet az abortuszt övező stigma, a hozzáférés nehézsége, az abortuszellátás marginalizációja, valamint a döntésellenes zaklatás és erőszak. Minderre már láthattunk példát az Egyesült Államokban, miután 1973-ban a Hyde-féle alkotmánymódosítás hatására a nők többé nem férhettek hozzá államilag támogatott abortuszhoz. Az abortusznak azért is muszáj állami támogatást élveznie, mivel ez pont annyira szabadon választott, mint a szülés. A terhességnek elkerülhetetlenül következménye van, nem lehet egyszerűen nem kérni belőle. Ha egy nő terhes, két opció közül választhat: vagy szül, vagy megszakítja a terhességet. A döntésellenes aktivisták sokszor hangoztatják, hogy “a terhesség nem egy betegség”, és ezért az abortusz nem kell része legyen az állami ellátásnak. Ugyanez elmondható lenne a szülésre is, ugyanis semmiféle orvosi indok nincs arra, hogy egy nőnek mindenáron terhesnek kell lennie és gyereket kell szülnie. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészség sokkal több, mint a betegség hiánya; az egészség egy általános jóllétet jelent. Azok a nők, akik nem kívánt módon terhesek, nincsenek a jóllét ezen állapotában, ezért szükséges, hogy az abortusz elérhető legyen számukra államilag támogatott módon.

---

Források:
Guttmacher Institute, At What Cost? Payment for Abortion Care by U.S. Women
Abortion Rights Coalition of Canada, Why Abortion Care Must Be Fully Funded