Ez a tévhit azokra az időkre nyúlik vissza, amikor még illegális, ezáltal pedig igen veszélyes volt az abortusz. A legális és biztonságos abortusz, amelyet szakképzett orvos végez, nagyon ritkán jelent kockázatot a jövőbeli termékenységre nézve. A szakképzettség nélkül, nem higiénikus körülmények között végzett illegális abortuszok valóban növelik a későbbi meddőség kockázatát, ha az eljárás során fertőzés vagy méhszájseb alakul ki.

A terhesség igazolja, hogy egy nő termékeny, és a legtöbb nő az abortusz után rögtön visszatér a terhesség előtti termékeny állapotához. Néhány nőnél előfordul, hogy a beavatkozás után késik valamennyit a menstruációja. A legtöbb nő azonban a terhességmegszakítás után szinte azonnal újra teherbe tud esni, ugyanis a következő peteérés általában 10-14 nappal később következik be.

1982-ben, majd 1990-ben kutatók alaposan megvizsgálták az abortusz másodlagos meddőségre, második trimeszteres vetélésre, a korai szülésre és az alacsony születési súlyra gyakorolt hosszú távú kockázatait. Ezekre az eredményekre alapozva jelentette ki Everett Koop, az Egyesült Államok tisztifőorvosa, hogy “az abortusznak nincsenek olyan hosszútávú következményei, amelyek megkülönböztetnék az abortuszon átesett nőket azoktól, akik szültek, vagy akik sohasem voltak terhesek.” Sem a műtéti, sem a gyógyszeres abortusz nem jelent kiemelt kockázatot a másodlagos meddőségre vonatkozóan. Ha azonban a műtéti abortuszt követően fertőzés lép fel, akár korábban fennálló, kezeletlen szexuális úton terjedő betegség következményeként, megnő a másodlagos meddőség, a méhen kívüli terhesség és a vetélés kockázata. Ezeket meg lehet előzni azzal, ha az abortuszt követően antibiotikumot kap a páciens.

David G. Grimes szakértő hozzáteszi: “A régebbi abortuszokat általában egy úgynevezett diletáció és kürettázs (D&C) nevű módszerrel végezték, amely kis mértékben ugyan, de magában hordozza a hegesedés és további komplikációk veszélyét. Ez a technika azonban elavult, és az 1970-es évektől kezdve egy sokkal biztonságosabb vákuum-aspirációs módszerrel helyettesítették. A 21. században az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már a vákuumos-aspirációs eljárást javasolja, amelynél elhanyagolhatóak a másodlagos meddőség kockázatai.

---

Források:

Global Library of Women’s Medicine, Long-Term Risks of Surgical Abortion

The Baby Center India, Does a past abortion or termination affect my chances of getting pregnant?

New England Journal of Medicine, Medical Abortion and the Risk of Subsequent Adverse Pregnancy Outcomes (Virk et al, 2007)

David G. Grimes, The Guardian, A scientist weighs up the five main anti-abortion arguments (2015)

Az abortusz nem növeli a mellrák esélyét. 2003-ban az amerikai Nemzeti Rákintézet (NCI) szakmai találkozót hívott össze, ahol több mint 100 tudós részvételével azoknak a tudományos kutatásoknak a megbízhatóságát elemezték, amelyek reproduktív események és a mellrák kockázata közötti összefüggéseket vizsgálták. A résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy az abortusz nem növeli a mellrák kockázatát. A 2003 óta publikált tudományos kutatások is alátámasztják ezt a következtetést. Továbbá a világ vezető egészségügyi szervezetei is egyetértenek ezzel az állítással – köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Amerikai Rákkutató Társaság, az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Kongresszus, a Szülészek és Nőgyógyászok Királyi Kollégiuma, a Németországi Rákkutató Központ és a Kanadai Rákkutató Társaság.

Az abortusz és a mellrák között összefüggést kimutató számos tanulmányról bebizonyosodott, hogy módszertanilag megkérdőjelezhetőek voltak, különösen azok, amelyeket kisszámú mintákon végeztek, vagy amelyek eset-kontroll vizsgálattal készültek. Az eset-kontroll vizsgálatokban olyan nők alkotják a kontrollcsoportot, akik nem szenvedtek mellrákban, és akik jellemzően kisebb arányban számolnak be korábbi abortuszukról, mint azok a mellrákban szenvedő nők, akik betegségük lehetséges okait keresik. Ez a felállás torzítja az eredményeket, és azt a látszatot kelti, hogy a mellrákban szenvedő nőknek több abortuszuk volt, ezáltal egy hamis összefüggést sugallva.

A rigurózusabb tudományos elvárások szerint készült kutatások (a legjobb minőségűeket “prospektív” vagy “kohorsz” vizsgálatoknak nevezik) nem mutatnak ki ok-okozati összefüggést az abortusz és a mellrák között, mivel ezek a kutatások nem alapoznak arra, hogy a nők beszámolnak-e vagy sem korábbi abortuszukról.

Ennek ellenére a döntésellenes csoportok továbbra is azzal próbálják lebeszélni a nőket az abortuszról, hogy már megcáfolt tudományos nézeteket népszerűsítenek, kihasználva a nők mellrákkal kapcsolatos félelmeit.

---

Források:

American College of Obstetrics & Gynecology, ACOG Committee Opinion: Induced Abortion and Breast Cancer Risk (2009)

Planned Parenthood Federation of America, Myths About Abortion and Breast Cancer (2003)

Dr. David A. Grimes, Abortion and Breast Cancer: How Abortion Foes Got It Wrong (2015)

Rewire, How Deeply Flawed Studies on Abortion and Breast Cancer Become Anti-choice Fodder, by Joyce Arthur (2014)

The Guardian, A scientist weighs up the five main anti-abortion arguments, by David Robert Grimes (2015)

A “poszt-abortusz szindróma” mítoszát az abortuszellenes mozgalom találta ki, hogy elriassza a nőket az abortusztól. A legjobb minőségű tudományos eredmények azt mutatják, hogy a felnőtt nők körében, akik nemkívánt terhességgel találják szembe magukat, nem nagyobb a mentális problémák kialakulásának kockázata egy korai abortusz után, mint ha megszülik a gyermeket.

Egy 2015 júliusában az Egyesült Államokban készült tanulmány szerint a nők 99%-a nem bánja meg az abortuszát. A kutatásban részt vevő nők az idő múlásával az érzelmek intenzitásának csökkenéséről számoltak be, és a túlnyomó többségük három év elteltével is úgy érezte, hogy helyesen döntött. Egy korábbi, 2000-ben készült kutatás szerint az abortuszon átesett nők 80%-a nem tapasztalt semmiféle depressziós tünetet, 70%-uk elégedett volt a döntésével, és 72%-uk úgy érezte, hogy az abortusz inkább volt hasznos mint káros. Ha a nőktől viszont megtagadják az abortusz lehetőségét, nagyobb valószínűséggel kell szegénységben vagy bántalmazó kapcsolatban élniük, és a nemkívánt gyermekek is szenvednek ezáltal.

A legtöbb nő megkönnyebbülésről számol be az abortusz után. A gyász és a szomorúság szintén gyakori érzések, mint minden súlyos életesemény következtében, de a negatív érzések rendszerint néhány héten belül elmúlnak. Ezek az érzések általában a nemkívánt terhességgel vagy az életkörülményekkel kapcsolatosak, és nem kifejezetten az abortuszra vonatkoznak; az abortusz inkább feloldja a stresszt és a szorongást.

Kutatások szerint az abortusz utáni mentális egészség legpontosabb előrejelzője a korábbi mentális egészség. A nők egyes csoportjának különösen nehéz lehet megbírkózni az abortusz jelentette teherrel, mint például a tinédzsereknek, azoknak, akik az amúgy kívánt terhességüket valamilyen ok miatt nem tarthatták meg, a nagyon bizonytalan nők, vagy pedig a nagyon vallásosak. Ironikus módon az abortuszhoz fűződő egyes negatív érzések, mint például a bűntudat vagy a szégyenérzet, sokszor nem a beavatkozásnak, hanem éppen az abortuszellenes mozgalmak általi megbélyegzésnek a következményei.

---

Források:

American Psychological Association, Mental Health and Abortion, 2008

PLOS One, Decision Rightness and Emotional Responses to Abortion in the United States: A Longitudinal Study, Rocca et al., July 2015

ANSIRH – The Turnaway Study (2015)

HP David – Born Unwanted: mental health costs and consequences (2011)

JAMA Psychiatry, Psychological Responses of Women After First-Trimester Abortion, Major et al., 2000

American Psychologist, Abortion and Mental Health: Evaluating the Evidence, Major et al., 2009

Guttmacher Institute, Abortion and Mental Health, 2011

Guttmacher Institute, Susan A. Cohen, Still True: Abortion Does Not Increase Women’s Risk of Mental Health Problems (2013)

Senki sem tudja megállapítani, hogy egy nőnek volt-e már abortusza, hiszen nincsenek nyomai. A terhesség viszont nyomot hagy maga után. A Béta-HCG egy terhességi hormon, ami lassan távozik a testből, így a terhességi tesztek akár a beavatkozás után 4-6 héttel is pozitívak lehetnek még.

Ha valaki gyógyszeres abortuszt végez mifepriszton és mizoprosztol (vagy csak az utóbbi) tabletta segítségével, a gyógyszerek hatása teljes mértékben megegyezik a természetes vetéléssel, és az orvosok nem tudják megállapítani, hogy abortusz vagy vetélés történt. A gyógyszerek 24-48 óra alatt kiürülnek a véráramból, és ezután nem mutathatók ki a sima vévizsgálattal.

Még ha olyan komplikációk lépnek is fel, mint a fertőzés vagy visszamaradt szövetdarabok, ezek a problémák vetélés során is előfordulhatnak.

Egy orvos csak akkor sejtheti, hogy valakinek feltételezhetően abortusza volt, ha az eljárás nem volt biztonságos, és komoly szövődményekkel, hegesedéssel, vagy akár a méh vagy a méhnyak visszafordíthatatlan károsodásával járt.

---

Források:

Women on Waves, Misoprostol, abortion pill, cytotec

Dr. Aarti Abraham (Health Care Magic), Can mifepristone and misoprostol be detected by blood test? (2013)

Az Egyesült Államokból származó kutatások szerint a szülés legalább 14-szer veszélyesebb, mint az abortusz. Egy 2012-es tanulmány szerint 1998 és 2005 között 100.000 élveszületésre átlagosan 8.8 terhességgel összefüggő haláleset jutott. Az abortuszhoz köthető halálesetek száma ugyanebben az időszakban 0,6 volt 100.000 abortuszra vetítve. Az Egyesült Államokban romló tendencia figyelhető meg az anyai halálozási számokban – 2015-ben 100.000 élveszületésre 26,4 haláleset jutott (ez a növekedés részben – de csak részben – a megbízhatóbb adatközléseknek köszönhető). Eközben a fejlett világ többi részén az anyai halálozás csökkenőben van. Mindeközben az abortuszhoz kapcsolódó halálozások száma nem növekedik az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államokban évente 4,2 millió élveszületést követően (2008-as adat) mintegy 700 nő meghal (2017-es adat), és több mint 2 millió nő szenved terhességgel összefüggő komplikációktól, amelyekből 20.000 eset életveszélyes (2008-as adat). Ehhez képest évente csak 5-6 amerikai nő hal meg abortusz következtében, holott nagyjából minden ötödik terhesség abortusszal ér véget.

A szülés és az abortusz biztonságossága közötti hatalmas különbség az összes többi olyan országban is kimutatható, ahol legális az abortusz. Az abortusz veszélyességére vonatkozó tévhit azért tartja magát olyan erősen, mert az abortuszellenes mozgalom félreértelmezi azokat a tanulmányokat, amelyek látszólag arra mutatnak rá, hogy abortusz után nagyobb eséllyel lehet meghalni, mint szülés után. A legjobb példa erre egy finn kutatás, amelyet az abortuszellenes aktivisták gyakran idéznek. Eszerint az abortuszon átesett nők nagyobb eséllyel halnak meg a beavatkozást követő egy éven belül, mint azok a nők, akik szülnek. Különösen az öngyilkosság általi halál veszélyét szeretik hangoztatni, holott egyetlen kutatás sem mutatott ki ilyen összefüggést.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a korreláció nem egyenlő az ok-okozati összefüggéssel. Ez azt jelenti, hogy a megemelkedett halálozási arány számos más tényező következménye is lehet, és egyáltalán nem biztos, hogy az abortusz áll az összefüggés mögött. Az abortuszon átesett nőket soha nem lenne szabad azokkal a nőkkel összehasonlítani, akiknek kívánt volt a terhességük és szültek, hiszen két teljesen különböző csoportról van szó. Az utóbbiba tartozók sokkal gyakrabban vannak stabilabb, jobb élethelyzetben, míg az abortuszt választó nők sokszor nehéz életkörülményekkel néznek szembe, mint például a rossz egészségi állapot, nem ideális életkor, szegénység, bántalmató kapcsolat, alkohol- vagy szerhasználat, pszichológiai problémák, vagy valami más. Inkább ezek a tényezők növelik a halálozás kockázatát az abortuszon átesett nők esetében, nem pedig maga az abortusz. (Ugyanakkor ez a megnövekedett halálozási kockázat meglehetősen alacsony.)

---

Források:

Obstetrics & Gynecology, The comparative safety of legal induced abortion and childbirth in the United States. Raymond & Grimes (2012)

National Public Radio – U.S. Has The Worst Rate Of Maternal Deaths In The Developed World (2017)

British Journal of Psychiatry, AC Gilchrist et al, Termination of pregnancy and psychiatric morbidity (1995)

Centers for Disease Control, Pregnancy Related Deaths (2017)

CDC’s Abortion Surveillance System FAQs (2013)

Guttmacher Institute, Induced Abortion in the United States (2017)

American Journal of Obstetrics & Gynecology, Pregnancy-associated mortality after birth, spontaneous abortion, or induced abortion in Finland, 1987-2000 (Gissler et al., 2004)

Pro-Choice Action Network, Beware of meaningless studies by anti-choice researchers (2003)

A szakképzett orvosok által végzett biztonságos, legális abortusz – legyen az műtéti vagy gyógyszeres – nem jár semmilyen kockázattal a jövőbeli terhességekre nézve. Gyakorlatilag nincs bizonyíték arra, hogy az abortusz bármilyen negatív hatással lenne a nők későbbi termékenységére vagy a terhesség kihordásának képességére. A termékenységgel kapcsolatos problémák, akárcsak a terhesség alatt fellépő komplikációk számos egyéb tényezőre vezethetőek vissza (pl. szexuális úton terjedő betegségek, genetika, környezeti hatások stb.)

Azok a nők, akiknek sohasem volt abortuszuk, az abortuszon átesett nőkkel azonos arányban tapasztalnak vetélést, méhen kívüli terhességet vagy előlfekfő méhlepényt. Számos kutatás megerősítette, hogy nincs okozati összefüggés az abortusz és a későbbi méhen kívüli terhesség előfordulása között. Az előlfekvő méhlepény kockázata (szakszóval placenta previa; amikor a méhlepény részben vagy egészben elfedi a méhnyakat, ezzel súlyos vérzést kiváltva a terhesség vagy a szülés közben) a korábbi szülések számával növekszik. Ugyanúgy rizikófaktort jelenthetnek a sebek, amelyek korábbi műtéteknél keletkeztek, például császármetszésnél, nem biztonságos abortusznál, vagy vetélést követő D&C eljárásnál.

Kutatók 1982-ben alaposan megvizsgálták, majd 1990-ben ellenőrizték az abortusz hosszú távú kockázatait a későbbi második trimeszteres vetélésre, koraszülésre, alacsony születési súlyra, valamint másodlagos meddőség kialakulására. Az Egyesült Államok tisztifőorvosa, Everett Koop ezekre az eredményekre hivatkozva mondta, hogy “az abortusznak nincsenek olyan hosszútávú következményei, amelyek megkülönböztetnék az abortuszon átesett nőket azoktól, akik szültek, vagy akik sohasem voltak terhesek.”

---

Források:

Global Library of Women’s Medicine, Long-Term Risks of Surgical Abortion

Options for Sexual Health, Common Abortion Myths and Facts

New England Journal of Medicine, Medical Abortion and the Risk of Subsequent Adverse Pregnancy Outcomes (2007)

A Genfi Egyetemi Kórház egy 2001-es szimpóziumán 103 abortuszon átesett nő párkapcsolatát és szexuális életét vizsgálta a beavatkozás előtti és utáni hat hónapban. A kutatók arra jutottak, hogy a párkapcsolatok minősége nem változott számottevően az abortuszt követően. A jól működő párkapcsolatok az abortusz után is megfelelően működtek. Ha egy párnak már korábban is nehézségei voltak, a nehézségek az abortusz után is megmaradtak. A párkapcsolat stabilitása ugyanakkor szerepet játszott az abortusszal kapcsolatos döntéshozatalban.

A párkapcsolati problémák gyakran jelennek meg az abortusz okaként. Egy amerikai kutatás szerint az abortuszt igénybe vevő nők 48%-a párkapcsolati problémákat vagy az egyedülálló anyaságtól való félelmet nevezte meg döntése egyik fő okának. 8,2%-uknál a partnerrel való problémák jelentették a legfőbb okot. 2008 és 2010 között az amerikai nők 31%-a nevezte meg párkapcsolati problémáit az abortusz melletti döntése fő okának. Előfordul, hogy egy nő azért választja az abortuszt, mert egy nem működő párkapcsolatot próbál megmenteni, ez azonban a legtöbbször nem használ. Ez segíthet megmagyarázni az abortusz és a párkapcsolatok felbomlása között levő látszólagos összefüggést (amelyre gyakran hivatkoznak az abortuszellenes aktivisták is). Ez a korreláció viszont nem ok-okozati összefüggés. Egy párkapcsolat felbomlásának általában komplex okai vannak, és azok rendszerint már az abortusz előttre visszavezethetőek.

---

Források:

Psychische Folgen – Mythen und Fakten, 2001 (in German)

Contraception, Reasons why women have induced abortions: a synthesis of findings from 14 countries (2017)

Guttmacher Institute, Reasons U.S. Women Have Abortions: Quantitative and Qualitative Perspectives (2005)