Sok abortuszellenes fotó valójában grafikus által kreált vagy szerkesztett kép. Az abortált magzatokról készült fotók rendszerint olyan, késői szakaszban végzett abortuszok során készültek, ahol komoly orvosi indokok miatt kellett megszakítani a terhességet. Az abortuszok túlnyomó többségét az első trimeszterben végzik, gyakran a terhesség hatodik hete előtt, amikor az embrió még nem hosszabb 15 milliméternél. Az abortált magzatokat ábrázoló abortuszellenes fotók azért is megtévesztőek, mert hatalmasra nagyítva mutatják a magzatot, miközben a nő semmilyen formában nem jelenik meg rajtuk. Ráadásul ezeknek a képeknek rendszerint nem ismert a készítője vagy a forrása – valójában készülhettek vetélésről, halvaszületésről vagy illegális abortuszról. Abortuszellenes aktivisták már számoltak be olyanról, hogy magzati maradványokat loptak kórházakból, hogy fotókhoz használják fel őket.

Korai magzatfejlődés:
Az utolsó menstruációtól számított körülbelül hat és feledik hétig az embrió még nem látható, csupán a gesztációs zsák. Alább egy öthetes és egy hathetes gesztációs zsák képe látható, valamint egy ultrahang-fotó.

[Gesztációs zsák a gesztáció ötödik hetében; 1 cm-es méret]

[Gesztációs zsák a gesztáció hatodik hetében; 2×3 cm-es méret]

[Gesztációs zsák a gesztáció hatodik hetében, ahogy ultrahangon látszik; az embrió még nem látható ebben a korai szakaszban]

Források:

Gynmed Clinic, Methods of Abortion

rabble.ca, Why fetus porn doesn’t help the anti-choice cause (2013)

A hippokratészi eskü körülbelül i.e. 460-377 között keletkezett, és az akkori kor orvosi és társadalmi állapotait tükrözi. Például az orvosoknak tilos volt tudásukat a páciensekkel és a nem szakmabeliekkel megosztaniuk – csak az orvostanhallgatókkal, saját fiaikkal, vagy tanítóik fiaival beszélhettek orvosi dolgokról. Az eskü tiltja továbbá a húgyhólyagon végzett, hólyagkövek eltávolítását célzó műtéteket minden orvos számára – kivéve a legmagasabb szakértelemmel rendelkezőket – feltételezhetően a férfiak nemzőképességére jelentett magas kockázat miatt. Az eskübe foglalt abortusz-tilalom valójában csak egy meghatározott technikára, a hüvelybe helyezett kúpra vonatkozik, amely halálos kimenetelű fertőzést okozhat.

A hippokratészi eskü archaikus és vallási alapokon nyugvó hagyomány (az ókori hallgatóknak a görög istenekre kellett esküdniük), amelynek ma már egyetlen országban sincs jogi alapja. A demokratikus országokban az orvosi gyakorlatot demokratikusan elfogadott törvények, valamint etikai kódexek szabályozzák. A Genfi Nyilatkozat és más korszerű etikai irányelvek a beteget helyezik előtérbe, és számos olyan irányelvet foglalnak magukban, amelyeknek a hippokratészi esküben nyoma sincs. A Kanadai Orvosi Kamara etikai kódexe például támogatja az élethosszig tartó tanulást, a betegekkel való empatikus kommunikációt, a betegek jogát a kezelés visszautasítására, az egészségügyi erőforrások körültekintő felhasználását, és sok más kiváló előírást.

Napjainkban minden orvosi egyetem elvár valamilyen eskütételt a végzettektől, de ezeknek leginkább szertartás-jellege van, és nem kötelezőek. Az eredeti hippokratészi esküt az évszázadok során sokszor felülvizsgálták és korszerűsítették azért, hogy jobban igazodjon a társadalom változó értékrendjéhez, törvényeihez, valamint az új orvosi technológiákhoz. 1993-ban még voltak olyan amerikai egyetemek, amelyek a hippokratészi eskü valamely verzióját használták. Ezeknek az esküknek viszont mindössze a 8%-a tartalmazta az abortusz tilalmára vonatkozó részt, és csak 14%-uk az eutanázia tilalmát. Egy 2009-es felmérés 135 amerikai és kanadai orvosi egyetemet vizsgált, és kimutatta, hogy csak 11,1%-uk használja a hippokratészi eskü hagyományos, módosítatlan fordítását.

Források:

Pro-choice Action Network, Hypocrisy and the Hippocratic Oath (1999) (original Hippocratic Oath reproduced here)

Hagop Kantarjian, MD, and David P. Steensma, MD, Relevance of the Hippocratic Oath in the 21st Century (2014)

The Pharos, The uses of oaths in the 21st century (2016)

Wikipedia, Declaration of Geneva, and Wikipedia, Hippocratic Oath

Az abortusz az egyik legbiztonságosabb sebészeti eljárás, ha legálisan és biztonságos körülmények között végzik. A biztonságos és legális abortuszhoz kapcsolódó halálozási ráta rendkívül alacsony; a fejlett országokban egymillió abortuszra körülbelül 1-6 haláleset jut. Valójában 10-14-szer nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki szülés közben hal meg, mint hogy abortusz következtében. Az első trimeszteres abortuszok kapcsán fellépő súlyos szövődmények kockázata 0,05%, és az összes abortuszra vonatkozó enyhe vagy súlyos következmények aránya is mindössze 2-3%.

Az abortusz önálló klinikákon is biztonságosan elvégezhető; több kutatás is megerősítette, hogy ezek szigorú szabályozások mellett működnek és nagyon biztonságosak. Számos más, ambuláns eljárásban elvégzett beavatkozás sokkal kockázatosabb. Egy vastagbéltükrözésbe például 40-szer nagyobb eséllyel lehet belehalni, mint egy abortuszba.

Az abortusz csak akkor veszélyes, ha illegális körülmények között végzik, több okból is: ilyenkor gyakran a terhesség későbbi szakaszában, képzetlen személy, vagy maga a nő végzi a beavatkozást, nem higiénikus körülmények között, nem megfelelő eszközökkel és szerekkel, orvosi felügyelet és nyomon követés nélkül. A nem biztonságos abortuszokból eredő halálozás aránya azokban a fejlődő országokban a legmagasabb, ahol szigorú abortusztilalom van érvényben – például Afrika nagy részében. Világszerte 8-18% között van a nem biztonságos, többnyire illegális abortuszból eredő halálozás aránya, ami évente 22.500 és 44.000 közötti halálesetet jelent. (Az eltérő számok különböző becslésekből származnak.) Gyakorlatilag minden ilyen haláleset megelőzhető lenne, ha az abortusz legális, biztonságos és hozzáférhető lenne. A fenti számokhoz hozzáadódik mintegy hétmillió nő, akik komoly sérüléseket szenvednek. Évente nagyjából 22 millió nem biztonságos abortuszt végeznek; az ilyenen átesett nők egyharmada szenved komplikációktól, míg a fejlett országokban ez az arány kevesebb mint 3%.

Források:

World Health Organization, Unsafe Abortion (2011)

Guttmacher Institute, Unsafe Abortion: The Missing Link in Global Efforts to Improve Maternal Health (2011)

Guttmacher Institute, Induced Abortion Worldwide (2016)

International Journal of Gynecology and Obstetrics. (Berer Blog). A call for consensus and cooperation to resolve differing estimates of abortion-related deaths (2016)

1988 óta nők tízmilliói szakították meg terhességüket biztonságosan és legálisan a mifepriszton és a mizoprosztol gyógyszerek segítségével, köztük több mint 1,5 millióan Európában, több mint egymillióan az Egyesült Államokban, és több mint 25 millióan Kínában. A gyógyszerek jelenleg minimum 59 országban engedélyezve vannak. Egyes európai országokban az abortuszok több mint 60%-át végzik gyógyszeres úton, az Egyesült Államokban pedig az abortuszok 20%-át.

A mifepriszton és a mizoprosztol 2005 óta szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszereinek listáján. A mifepriszton blokkolja a terhesség fennmaradásához szükséges progeszteron hormont, ami miatt elindul a méhnyálkahártya leválása. A mizoprosztol méhösszehúzódásokat okoz, amelyek vetélést eredményeznek.

Bár minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, a gyógyszeres abortusz biztonságosabb az antibiotikumoknál. A penicillin okozta halálos kimenetelű anafilaxia kockázata például egy a 100.000-hez. A gyógyszeres abortusz halálos kiemenetele még ennél is ritkább, de még az enyhébbb szövődmények kockázata is 1% körül van – ezek közül a leggyakoribb, hogy nem szakad meg a terhesség.

A gyógyszeres abortusz megjelenése az illegális abortuszokat is biztonságosabbá tette, mivel a gyógyszerek használata fokozatosan felváltja a sokkal veszélyesebb módszereket, mint amilyen a különféle eszközök méhbe való felhelyezése, mérgező anyagok lenyelése, vagy a lépcsőről vagy tetőről való leugrás. A fejlődő országokban sok nő gyógyszertárban vagy az internetről tudja beszerezni a gyógyszereket. Bár a gyógyszerek kockázatosak is lehetnek, ha valaki helytelenül, orvosi felügyelet nélkül alkalmazza őket, az elmúlt években létrejött egy szakmai hálózat, amelynek tagjai online nyújtanak orvosi tanácsokat a “csináld magad” típusú, otthon végzett gyógyszeres abortuszok esetén olyan országokban élő nők számára, ahol az abortusz szigorúan korlátozott. Az Egészségügyi Világszervezet szerint 1995 és 2014 között 68.000-ről 22.000-re csökkent a nem biztonságos abortusz miatti halálozás aránya. Ez legalábbis részben biztosan a gyógyszeres abortuszok gyakoribb alkalmazásának, valamint a jobb minőségű kutatási módszereknek köszönhető.

Források:

Women on Web

Women Help Women

Gynmed Clinic – Medical Abortion

Misoprostol (safe usage guide)

World Health Organization, Preventing Unsafe Abortion (2017)

Az abortusz nagyon biztonságos, ha szakképzett orvos végzi. Megbízható kutatások igazolják, hogy a terhesség és a szülés nagyobb kockázatot jelent a nő egészségére nézve, mint az első trimeszterben végzett abortusz. A szülésbe 14-szer nagyobb eséllyel lehet belehalni, mint az abortuszba.

Általánosságban elmondható, hogy az abortusz kockázata a terhesség előrehaladtával nő, ami azt jelenti, hogy minél korábban végzik el az abortuszt, annál biztonságosabb lesz. A szülés pedig a legkockázatosabb. Az első trimeszterben végzett abortusz súlyos szövődményeinek kockázata 0,05 százalék, és a komplikációk általános aránya – mind a kisebb, mind a súlyos szövődményeké – körülbelül 2-3%. A szüléssel járó komplikációk sokkal gyakoribbak, ahogy azt az alábbi két adat is mutatja: az Egyesült Államokban a terhes nők 5-6%-a szenved preeklampsziától, és 7%-uknál diagnosztizálnak terhességi cukorbetegséget. Világszerte körülbelül 800 nő hal meg terhességi komplikációk következtében, és ezeknek csak a 8-18%-a köthető nem biztonságos (és többnyire illegális) abortuszhoz.

Azon túl, hogy az abortusznál sokkal kockázatosabb a szülés, a legtöbb terhes nő hónapokon keresztül kellemetlen tüneteket tapasztal, mint például a reggeli rosszullét, gyakori vizelés, aranyér, székrekedés, fogínyvérzés vagy egyéb problémák. A súlyos reggeli rosszullét vagy „hyperemesis gravidarum” megfelelő kezelés nélkül akár végzetes is lehet. A terhesség legsúlyosabb kockázatai közé tartozik a preeklampszia – a magas vérnyomással való összefüggése miatt. Évente mintegy tízmillió nőnél alakul ki világszerte, és 76.000 nő hal meg preeklampsziában vagy vele összefüggő magas vérnyomásos megbetegedések miatt. Bizonyos betegségek mellett még ellenjavallott is a terhesség, ugyanis annyira magasak a kockázatok; ilyen a cukorbetegség, egyes szív- vagy vesebetegségek, vagy az asztma. Az ikerterhesség szintén növeli a kockázatokat. Szülés után minden kilencedik amerikai nő szenved posztpartum depressziótól.

Források:

Guttmacher Institute, Induced Abortion Worldwide (2016)

Government of South Australia, Myths and Facts About Abortion

Obstetrics & Gynecology, The comparative safety of legal induced abortion and childbirth in the United States (2012)

American Pregnancy Association, Pregnancy Complications

Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health, Complications of Pregnancy

Centers for Disease Control and Prevention (CDC), Depression of Women Among Reproductive Age

Preeclampsia Foundation, Preeclampsia and Maternal Mortality: a Global Burden

Az abortuszt végző orvosok általában kevesebbet számítanak fel szolgáltatásaikért, mint a más szakterületeken dolgozó orvosok. Az abortuszellátás nemcsak kevésbé jövedelmező, mint az orvostudomány más területei – beleértve a szülészetet is –, hanem általában kevésbé elismert és kevésbé megbecsült is. Az abortuszt kísérő megbélyegzés kiterjed az abortuszt végző egészségügyi szakemberekre is, akiket sokszor saját, más szakterületen dolgozó kollégáik is megvetnek. Sok ilyen szakember annak ellenére folytatja munkáját, hogy biztonságát vagy akár életét is rendszeres fenyegetések érik. Ezek a tényezők mellett eltörpül és valószínűtlenné válik a profitszerzés mint motiváció. Az orvosok személyes beszámolói inkább azt hangsúlyozzák, hogy a munka során az okoz örömöt és elégedettséget nekik, hogy közvetlen, kézzelfogható módon tudtak nőknek segíteni. Egy new yorki orvos, Dr. Maureen Paul így fogalmazott:

“Nagyon szeretem a munkámat. Minden abortusz egyben egy nő története, és van köztük olyan, ami nehéz. Nagyon fontos, hogy segítsük a nőket úgy keresztülmenni az abortuszon, hogy a végén úgy érezzék, a lehető legjobb döntést hozták meg saját életükre nézve. Csodálatos ennek a folyamatnak a része lenni. Tudom, hogy valahányszor abortuszt végzek egy olyan nőnek, aki ezt választotta, megmentem az életét. Szó szerint és átvitt értelemben is.”

A legtöbb orvos azért választja ezt a hivatást, mert segíteni szeretne az embereken. Az abortuszt végző orvosokra is igaz ez. Más, egyébként magasan fizetett orvosokról – mint például a szívsebészek – sem feltételezzük, hogy “csak a pénz miatt csinálják”. Természetesen minden orvos megérdemel egy méltányos jövedelmet, hiszen évekig tartó szakképzésen vesznek részt, és szakmájuk hatalmas társadalmi felelősséggel jár.

Az Egyesült Államokban az első trimeszteres abortusz ára 2008 óta változatlanul 500 dollár. Az abortusz távolról sem egy jövedelmező üzlet. Mindeközben a reproduktív jogokkal kapcsolatos információk korlátozása milliárdokba kerül az adófizetőknek. 2010-ben például 21 milliárd dollár közpénzbe kerültek a nem tervezett terhességek. Az adófizetők fizették meg a másfél millió nem tervezett szülés költségeinek 68%-át, ami szülésenként átlagosan 12.770 dollárt jelentett. Az abortuszklinikák valójában közpénzt takarítanak meg azáltal, hogy megakadályozzák a nem tervezett szüléseket, illetve fogamzásgátlás és felvilágosítás által megelőzik a további nemkívánt terhességeket.

Források:

Physicians for Reproductive Choice and Health, Why I Provide Abortions (2005)

Guttmacher Institute, Public Costs from Unintended Pregnancies

Guttmacher Institute, The Cost of Abortion, When Providers Offer Services and Harassment of Abortion Providers All Remained Stable Between 2008 And 2012 (2015)

Ms. Magazine, 10 Worst Abortion Myths–and How to Refute Them (2010)

Public Eye, Abortion Myths, by Marlena Sobel

Az informált beleegyezés alapvető etikai követelmény minden egészségügyi kezelés esetében, és ez alól az abortusz sem kivétel. Valójában az, hogy az abortuszt sok esetben önálló abortuszklinikák biztosítják, lehetővé tette, hogy ezekben az intézményekben alaposabb tanácsadási és informált beleegyezésre vonatkozó protokollokat dolgozzanak ki, mint az egészségügyi ellátórendszer más területein. Sajnos az Egyesült Államokban beárnyékolja a valódi tákékozott beleegyezést, hogy olyan, orvosilag nem helytálló információk is elhangoznak, amelyeket az abortuszellenes törvények kötelezően beleszőttek a tájékoztatásba. A döntésellenes intézmények – amelyek sokszor “terhességi krízisközpontnak” nevezik magukat – közismerten félrevezetik, összezavarják és megrémisztik a nőket azáltal, hogy hamis információkat osztanak meg az abortuszról. Más szóval a döntésellenesek azok, akik valójában megfosztják a nőket a tájékozott beleegyezés lehetőségétől, nem pedig az abortuszt nyújtó intézmények.

Az abortusz csakis amiatt legális, és abortuszklinikák is csak azért működhetnek, mert a nők mindig is igényelték és követelték az abortusz-ellátást. Ha illegális is az abortusz, a nők akkor is igénybe vesznek abortuszt, akár saját egészségük és életük tudatos kockáztatása árán. A döntésellenes mozgalom megsérti a nőket azt állítva, hogy nem ők döntöttek a saját abortuszukról, vagy nem értik, hogy mit tesznek. Az abortuszt igényelő nők többségének már legalább egy gyermeke van (56%-uknak az Egyesült Államokban és 55%-uknak az Egyesült Királyságban), szóval pontosan tudják, hogy mit jelent a terhesség, és mi történik az abortusz során.

A legtöbb nő, aki abortuszklinikára megy, már döntött az abortusszal kapcsolatban. Néhányan bizonytalanok vagy ingadozóak, és időre van szükségük, meg hogy egy támogató személlyel átbeszélhessék a döntésüket. Az abortuszklinikák szakképzett tanácsadókat alkalmaznak, akikkel a nők megbeszélhetik kétségeiket. A tanácsadás célja meggyőződni arról, hogy a nők biztosak a döntésükben, és minden feljövő érzelmi nehézséget meg tudtak beszélni. A bizonytalan nőket pedig együttérzéssel segítik hozzá a szakemberek, hogy a számukra legjobb döntést tudják meghozni. Számos bizonytalan nő végül úgy dönt a tanácsadás után, hogy megtartja a terhességét. Akik viszont az abortusz mellett döntenek, minden szükséges információt megkapnak a beavatkozásról, és hogy az milyen hatással lesz rájuk. Sokszor azok a nők, akiket bizonytalanságuk miatt elküldenek, egy-két hét múlva visszatérnek, és már biztosak benne, hogy abortuszt szeretnének

Források:

The Express (UK), Rise in proportion of women who are already mothers having abortions (2017)

Guttmacher Institute, Induced Abortion in the United States (2017)

Guttmacher Institute, State Abortion Counseling Policies and Fundamental Principles of Informed Consent

National Women’s Law Centre, Crisis Pregnancy Centers

Pregnancy Options Workbook

Egy abortuszellenes amerikai orvos gyenge bizonyítékokra hivatkozva etikátlanul kísérletezett nőkön azért, hogy állítása szerint “visszafordítsa” a gyógyszeres abortuszt. Dr. George Delgado egy háziorvos, aki az “Abortion Pill Reversal” (abortusztabletta visszafordítása) nevű szervezet alapítója. Felhasználva azt a döntésellenes tévhitet, miszerint a nők megbánják az abortuszt, azt állítja, hogy miután egy nő bevette az első abortusztablettát, visszafordíthatja a folyamatot, ha nagy dózisú progeszteront vesz be. Ez egy nem bizonyított orvosi eljárás.

A gyógyszeres abortusz a terhességmegszakítás azon típusa, amikor műtét helyett gyógyszert alkalmaznak. Az eljárás két gyógyszert foglal magában: először a mifeprisztont kell bevenni, majd a mizoprosztolt. A mifepriszton a progeszteron hormont gátolja, a mizoprosztol pedig méhösszehúzódást okoz, ami következtében végbemegy a vetélés. A gyógyszeres abortusz akkor a leghatásosabb, ha a nő mindkét gyógyszert beveszi, mivel a mifepriszton önmagában gyakran nem elég a vetéléshez. Valójában a csak mifeprisztont bevevő nők akár felénél folytatódhat a terhesség.

Ez a kulcsa annak, hogy a fent említett kísérleti kezelés miért nem nem bizonyított. A nők felének pusztán amiatt folytatódik a terhessége, hogy nem vette be a második tablettát. Delgado doktor ezt nem tudta megkülönböztetni a saját állítólagos sikerrátájától. Dr. Daniel Grossman szakértő azt mondta, hogy “Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy bármilyen kezelés megállítaná vagy visszafordítaná az abortusztabletta hatását.” Dr. Grossman ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a témában végzett egyetlen kutatás – Dr. Delgadóé – módszertanilag sem állja meg a helyét. “A kutatás egyszerűen nem úgy van megtervezve, hogy az ki tudná mutatni a módszer esetleges hatásosságát.” Dr. Hal Lawrence, az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Kongresszus vezetője a következőket mondta Dr. Delgado kutatásával kapcsolatban: “Rosszul van megtervezve, és messze nem nyújt elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy ezt a módszert ajánlani tudjuk.” Szerinte a tanulmány “nem felel meg sem a klinikai, sem a módszertani előírásoknak”.

Források:

American Congress of Obstetricians and Gynecologists – Facts Are Important: Medication Abortion “Reversal” Is Not Supported by Science, August 2017

Vice.com – Medical community slams study pushing “abortion reversal” procedure. April 2018

Huffington Post – Proponents Of ‘Abortion Reversal’ Feel Vindicated By A New Study. They Shouldn’t.  April 2018

American Journal of Obstetrics & Gynecology – Medical abortion reversal: science and politics meet. March 2018