Amikor a döntésellenesek azt mondják, hogy a magzat a fogantatás pillanatától kezdve egy személy, akkor tulajdonképpen amiatt aggódnak, hogy a zigóta egy férfitól és egy nőtől származó egyedi DNS-sel rendelkezik, amelyből egy egyedi ember fejlődne ki, aki viszont megfosztatna az élethez való esélyétől, ha megszakítják a terhességet. Ez egy hibás elgondolás, mert bár valóban egy egyenes köti össze a fogantatást és a halált, azért különbség van egy tényleges személy és egy lehetséges, potenciális személy között. Egy “potenciális élet” még nem létezik személyként vagy emberi lényként, hanem csak azzá válik, ha a terhesség szerencsésen alakul, és a baba élve születik. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy egy 12 éves gyerek egy “potenciális sofőr”, mert néhány év múlva talán jogosítványt szerez, de most még biztosan nem sofőr, és az is lehet, hogy sosem lesz az.
Egy potenciális élet nem lehet értékesebb, mint a terhes nő tényleges élete, amelyet veszélybe sodor, vagy akár el is lehetetlenít, ha rákényszerítenék, hogy szüljön. Egész egyszerűen a nők sokkal fontosabbak, mint az embriók vagy a magzatok. A nők létező személyek, jogokkal és már kialakult élettel, a magzatok pedig nem.
Jogi és társadalmi értelemben egy személy élete a születéskor kezdődik, hiszen ekkor nyer önálló létezést, és ekkor kap jogokat is. Ha a magzatok jogi személyek lennének, a terhes nők elveszítenék személy mivoltukat; az állam inkubátorokként tekintene rájuk, figyelmen kívül hagyva az egészségüket és az életüket. A nemzetközi jog és az emberi jogi egyezmények egyetértenek abban, hogy a magzatok nem rendelkezhetnek jogokkal, mert ez súlyosan csorbítaná a nők jogait. Azokban az országokban, ahol szigorú abortusztilalom van érvényben, vagy ahol magas a „lelkiismereti okokból tiltakozó” orvosok száma, például Írországban, El Salvadorban, Nicaraguában, Lengyelországban és Olaszországban, az orvosok gyakran megtagadják a komplikációkkal szembenéző, életmentő abortuszra szoruló terhes nők kezelését, és sok esetben hagyják őket meghalni.
Az Egyesült Államokban a „magzatgyilkosságra” vonatkozó törvények eredetileg a terhes nőket voltak hivatottak megvédeni a bántalmazástól, de mivel ezek személyként tekintenek a magzatra, ezekre hivatkozva terhes nők százait vonták felelősségre azért, mert a vádak szerint ártottak magzatuknak. Ha a magzatra személyként tekintünk, a terhes nők büntetőjogi felelősségre vonhatóak a terhesség elvesztéséért, vagy minden olyan viselkedésért, amely veszélyeztetni a magzatot, mint például az alkohol- vagy kábítószerfogyasztás, vagy a biztonsági öv nélküli autóvezetés. A magzatok jogi személyiséggel való felruházásának szándéka a polgárjogi és orvosjogi területeken is fel-felbukkan. Voltak esetek, amikor a terhes nőt császármetszésre vagy – vallási meggyőződésével szembemenve – vérátömlesztésre kényszerítették, de olyan is előfordult már, hogy megtiltották a terhes nőnek, hogy élő végrendeletet tegyen, azaz közjegyzői hitelesítéssel visszautasítsa az életmentő orvosi beavatkozást. Közös ezekben az esetekben, hogy a magzat “jogait” – az életben tarthatóság határa előtt vagy után – a terhes nő jogai fölött állónak tekintették. Ezáltal azonban a terhes nők másodrendű, korlátozott jogokkal rendelkező, a magzatuknak alárendelt állampolgárokká válnak.
Források:
Victims of Conscientious Objection
Center for Reproductive Rights, Who’s Right to Life?
National Advocates for Pregnant Women
The prohibition on abortion constitutes violence against women (International Federation for Human Rights)
Ireland Abortion: the Law is Failing Women (Guardian)