Ez a tévhit szexista alapokon nyugszik. Azokra a nőkre, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnének gyermeket, gyakran tekintenek önzőként és érzéketlenként. Az abortuszt sokan azért tekintik önzésnek, mert a nőkkel szemben elvárás, hogy önmagukat mindig mások mögé helyezzék, és felvállalják a gondoskodó szerepet. A női önfeláldozás mítosza szerves része annak a képnek, amelyet a társadalom a női létezésről kialakított: a nőket a társadalom elsősorban a szépségükért és az anya-mivoltukért értékeli. A nők azonban nem áldozati bárányok, és joguk van a saját életüket élni.
Sok tényező közrejátszik abban a döntésben, hogy valaki megszakítja a terhességét, és ez általában nem egy könnyű döntés. A legtöbb esetben viszont ez egy felelős döntés, hiszen a nők pontosan tudják, hogy készek-e arra, hogy gondoskodjanak egy gyerekről, vagy egy újabb gyerekről. Az abortusz tulajdonképpen egy gondoskodásról tanúságot tevő döntés, hiszen a nő saját és családja jólétét és jövőjét helyezi első helyre.
A legtöbb nő, aki abortuszra megy, fiatal és/vagy alacsony jövedelmű, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem állnak készen, vagy nem a legmegfelelőbbek a körülményeik arra, hogy gyereket vállaljanak. Egy Lori nevű nő így számol be erről: “Tizenhat éves voltam, amikor abortuszom volt. Egy szegény, diszfunkcionális családban éltem, és őszintén nem tudtam, hogy ennyire könnyű teherbe esni. De azt tudtam, hogy igazságtalan lenne egy kisbabát szülni abba a világba, amelyben éltem. Ő is ugyanolyan szegénységben és ugyanolyan diszfunkcionális családban nőtt volna fel, mint én. Ugyanolyan kevés reménye lett volna egy jobb jövőre, mint nekem. Úgy érzem, a legjobb döntést hoztam meg, amit ebben a helyzetben anyaként egy babáért meg lehet hozni.”
A döntés, hogy egy nő vállal-e gyereket, és ha igen, mikor, csak és kizárólag az ő döntése.
Források:
Everydayfeminism.com – 6 Abortion Myths We Need to Put to Rest Once and For All